Tokaj-Hegyalja térképe

A 19. századi Magyarország e vidékén a mostoha természeti viszonyok, a gyakori árvizek és járványok határozták meg az emberek hétköznapjait. Zemplén korabeli társadalmát vagyonilag szélsőségesen differenciált nemesség és a földesúri terhekkel nyomorított, többnemzetiségű jobbágyság alkotta. A magas vámok miatt a térség szinte elszigetelődött a külföldtől, hiányzott a belső piac, egyoldalú mezőgazdasági jellegével, valamint a lakosság minden rétegét sorvasztó, a polgárosodási törekvéseket gátló krónikus pénztelenségével - szinte iskolapéldáját adta a 19. század első felének gazdasági-társadalmi problematikájának.

Kossuth Lajos szülei Kossuth László, az Andrássy grófok uradalmi ügyésze és Weber Karolin házasságkötésüket követően Monokra költöztek szolgálati lakásba. Itt született meg 1802. szeptember 19-én Kossuth Lajos és ugyanezen a napon keresztelték meg Tállyán, az evangélikus templomban. Ezt követően a Kossuth család elköltözött: az apa Sátoraljaújhelyre, felesége, Lajos fiával Olaszliszkára, az anyai nagyszülőkhöz. A család 1808-ban telepedett le sátoraljaújhelyi közös otthonukban. A Kossuth családban 8 gyermek született, akikből 5 érte meg a felnőttkort.



       Udvardy Kossuth László és Kossuthné Weber Karolin

Kossuth Lajos tanulmányait a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban, majd az eperjesi evangélikus kollégiumban végezte. A sárospataki református főiskolán jogot hallgatott.

Nagyításhoz kattints a képre!

A sárospataki református kollégium ó-épülete

Először apja mellett volt joggyakornok, majd ezt követően Eperjesen, 1821-1824 között pedig Pesten tevékenykedett, mint írnok és ítélőtáblabíró gyakornok. 1824-ben hazatért Zemplén megyébe, hogy egyetlen fiúként könnyíthessen idősödő apja terhein és segítsen a Kossuth család egyre növekvő gondjain, amelybe időközben több lánytestvér is született.

Nagyításhoz kattints a képre!

A Kossuth-család címere

Ügyvédként egyre élénkebb kapcsolatba került a megye nemesi társadalmával. Ennek hatására 1827-ben a főispán megyei táblabíróvá nevezte ki, amely poszt magával hozta a megye ügyeinek intézésében való gyakori, főleg bizottságokban történő részvételét is.

Így készült el 1828-ban első, közügyekkel foglalkozó tanulmánya, a vissza-visszatérő hazai éhínségek okait és elhárításuk lehetőségeit tárgyaló írása. 1828-ban megkezdődött az ország valamennyi adózójának összeírása. A Zemplén megyei munkákban Kossuth maga is részt vett. 124 település felülvizsgálati jegyzőkönyvét készítette el.

Az újhelyi kaszinó

A XIX. század első évtizedeben a Zemplén megyei közélet egyik színfoltja volt a fiatal Lónyay Gábor földbirtokos köré tömörült csoport, melynek tagjai között olyan kíválóságok voltak jelen, mint Balásházy János, Szirmay Antal, Barkassy Imre, Szemere Miklós és Kossuth Lajos. Ebből a magból alakult meg 1831 januárjában az újhelyi kaszinó, amelynek elfogadott alapszabályait jegyzői minőségben Kossuth Lajos állította össze.

Nagyításhoz kattints a képre!

A sátoraljaújhelyi múzeum kaszinó-rekonstrukciója

Az 1831. évi kolerajárvány

Az ázsiai eredetű veszedelmes ragály a kereskedelmi kapcsolatok révén, kontinentális úton került be Európába. Magyarországra való behatolásának megakadályozására a hatóságok már 1830 végén lezárták az ország északi határát.

A zemplén megyei közgyűlés életre hívott egy bizottságot a kolerával kapcsolatos intézkedések megtételére. Az 'epekórság tárgyában kirendelt sátoraljaújhelyi bizottság' tagja volt Kossuth Lajos és Balásházy János is.

Nagyításhoz kattints a képre!

Kossuth Lajos jelentése kolerabiztosi működéséről (BAZ megyei Levéltár, Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára)

A járvány az ország északkeleti megyéiben kitört és a belső zárvonalak ellenére rohamosan terjedt. A szigorú intézkedések feleslegesnek bizonyultak: a legnagyobb mezei munkák idején a jobbágyok nem járhattak ki a még a közeli földekre sem, felvidéki aratók ezrei nem indulhattak az Alföldre, s ezáltal egész évi kenyerük vált bizonytalanná. Nem térhettek haza a távollevők, leállt a közlekedés, megbénult a kereskedelem. Felső-Magyarországon a gabonabehozatal elmaradása miatt éhínség fenyegetett, a parasztságban az 1817-es ínség emléke idéződött fel. A járvány mintegy 250.000 áldozatot szedett Magyarországon. Az óvintézkedések nem érték el céljukat és bizalmatlanságot keltettek a parasztok között. 1831 kora nyarán felkelés robbant ki, amely az ország 5 vármegyéjében mintegy 150 helységre és tucatnyi mezővárosra terjedt ki.

Erdőbényei kolera-oszlop az 1831. évi járványban meghalt áldozatok emlékére

'... magános levelezés útján ...a törvényhatóságokbani nevezetesb

s közérdekű történetek'

                        (Írta: Vörös Éva)

Hosszú szünet után 1825-ben újra összehívták Pozsonyban az országgyűlést. Döntöttek: az 1790:LXVII. tc. alapján a társadalmi, gazdasági, politikai és kultúrális fejlődés felmérésére szánt, országos összeírást most elrendelő VII. tc. meghozataláról, továbbá a XI. törvénycikkről, mely kimondja hogy egy 'önként és a szabad adakozással összeszedett tőke vagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék fel.'

Fontos szerep jutott Kossuth Lajosnak az 1790/91. évi országgyűlés bizottságai által kidolgozott, majd az 1827-ben kiküldött bizottság által átdolgozott munkálatok (operátumok) zempléni megvitatásában, s a módosításukra vonatkozó javaslatok kidolgozásában.

Az Országgyűlési Tudósítások:

Kossuth Lajos 1830/31-ben, mint a formálódó Zemplén megyei reformellenzék tagja szólalt fel a közgyűléseken. Mégis a nevezetes árvaszéki ügy, amelyben Kossuth bizottmányi tag volt, csaknem kettétörte közéleti pályafutását, hiszen elvesztette ügyészi állását a Szapáry-birtokon, majd Sátoraljaújhely városánál is.

Kossuth az 1832 decemberére összehívott országgyűlésen báró Vécsey Pál, a zempléni reformellenzék egyik főrendi tagja helyett szavazati joggal nem rendelkező ún. 'távollévő követként' jelent meg.

Nagyításhoz kattints a képre!

Kossuth Lajos megbízólevele az 1832-1836-os országgyűlésre

Hasonló megbízást kapott báró Sennyei Károlytól és Fisher Páltól is. Ekkor kérte meg Lónyay Gábor, hogy illő díj fejében számoljon be írásban az országgyűlés eseményeiről. Kossuth már az első napon jelen volt az üléseken és jegyzetelt, végső formába öntötte az általa lejegyzett eseményeket. Így született az Országgyűlési Tudósítások, amely 3500 nyomtatott oldalnyi terjedelemben adott számot a nevezetes országgyűlésről. A folyóirat, melynek kinyomtatását megtiltották, lelkes ifjak másolataiban került terjesztésre, sőt egyes előfizetők még újra is másoltatták. Kossuth így tette országszerte ismertté a reformellenzék érveit, politikai küzdelmeit. Nemcsak rekonstruálta és ismertette a vitákat, hanem rengeteget tanult is belőlük. Kossuth ebben az időszakban vált a megoldandó hazai problémák már-már teljes körű átlátására képes politikussá.

A Törvényhatósági Tudósítások:

Kossuth a pozsonyi országgyűlés befejeztével, az Országgyűlési Tudósítások utolsó számával együtt küldte szét jelentését arról, hogy Törvényhatósági tudósítások címmel új lapot szándékozik indítani. Pestről sikerült viszonylag kiterjedt levelezői, tudósítói apparátust kiépítenie. Állandó tudósítói voltak: Tolnából Tausz Antal és Bezerédj István, Vasból Glavina Lajos, Somogyból Sárközy Albert, Nyitrából Madocsány Pál, Komáromból Ghyczy Kálmán, Esztergomból Besze János, Biharból Hodossy Miklós, Bácsból Zákó István, Csongrádból Klauzál Gábor, Zalából Deák Ferenc.

A kéziratos másolatban sokszorosított lap alig egy évet és 23 számot élt meg, amikor Kossuthot letartóztatták. Ez a kiadvány sokkal gyorsabban és nagyobb példányszámban terjedt el, mint az Országgyűlési Tudósítások. A kiadvány lelkesen számolt be az egyes megyék ellenzéki politikusainak szónoklatairól, s gyakran gúnyosan szólt a konzervatív ellenfél bemutatásakor.

Nagyításhoz kattints a képre!

Kossuth Lajos 1836. évi válaszának másolata a Zemplén megyei Közgyűlés jegyzőkönyvében, melyet a Törvényhatósági Tudósítások
1836. évi betiltása kapcsán írt Pest megyének

1836. májusában József nádor felszólította Pest megye alispánját, hogy tiltsa el Kossuthot a lap megindításától. Hosszú huzavona után a bécsi udvar számára világossá vált, hogy a hagyományos, a törvényesség látszatára ügyelő eljárással most nem érnek célt. A kormányzat az országgyűlés után hűtlenségi és felségsértési perek sorát kezdeményezte az országgyűlési ifjak, a vezető ellenzékiek, köztük Wesselényi Miklós majd Kossuth ellen is. Erről a Tudósítások nemcsak hírt adtak, de beszámoltak az eljárások elleni megyei tiltakozó akciókról is.

A kiállítás 1832-36-os országgyűlést, a dabasi kaszinót és Kossuth-ék dabasi házát bemutató vitrine

1837. május 5-én letartóztatták Kossuthot és a budavári József laktanyába szállították. Kossuth, aki eddigi biztos jövedelemforrásából támogatni tudta szüleit és testvéreit, most komoly anyagi problémákkal küzdött. A hű barát, Wesselényi Miklós megígérte, hogy ha bajba jut, segíti Kossuth szüleit. Ez így is történt, hiszen anyagi támogatásával 1838-ban Kossuth Lászlóék Dabasra költöztek.

Kossuth Lászlóék dabasi házának udvara (Foto: Papp Tibor)

Kossuth a börtönben eltöltött 3 év alatt rengeteget olvasott és írt, az angol nyelvben való jártasságát is itt szerezte meg. 1840 áprilisában kapott amnesztiát.

Nagyításhoz kattints a képre!

Kossuth Angliában kapott ajándékba egy Shakespeare-ház

modellt, szép angol beszédéért. (Ceglédi Kossuth Múzeum)

Iparegylet

(Irta: Vörös Éva)

'Politikai függetlenség industriális függetlenség nélkül nem egyéb, mint ábránd, s nem soká tartandó öncsalás.'

Az Iparegylet keletkezése arra a mozgalomra vezethető vissza, melyet Almási Balogh Pál 1841 elején az akkori Pesti Hírlapban egy 'hasznos ismereteket terjesztő társaság' létesítése érdekében indított.

Az előkészítő társaság Kossuth Lajost bízta meg az egyesület céljának és programjának kidolgozásával, aki 1841. november 13-14-én az alakuló közgyűlésen a következőket mondta: 'a nemzet, mely csupán földmívelést űz, amolyan félkezű teremtés az ipar fejlesztése hazánknak legsűrgetőbb, legégetőbb szükségei közé tartozik, még pedig nemcsak általában a közjólét, hanem különösen még magának a mezőgazdaságnak érdekében is...'. Az iparegyesület céljául tűzte ki, hogy hasznos ismereteket terjesszenek a nép minden osztályában, kivált pedig a műiparos-osztályban. Ezt pedig könnyen érthető, nyelven írt, tanulságos és gyakorlati élet szükségleteinek lehetőleg megfelelő munkák kiadása, az előadott tárgyak könnyebb felfogását és használhatását elősegítő rajzok s az ipar és kézművek haladását és tökéletesítését lehetőleg előmozdító egyéb módok által kívánták elérni.

Kossuth fogságából való kiszabadulása után Wesselényi Miklóstól és barátaitól kapott 5000 forintos adományt éppen az Iparegyesület céljaira ajánlotta fel.

A kidolgozott terv főbb pontjai között szerepelt: előadások tartása, szakirodalom, iparstatisztikák, évkönyvek összeállítása, fiókegyletek létrehozása, kiállítások rendezése, szerszám- és gépmintagyűjtemények felállítása.

1841 augusztusában rendezték meg az első iparműkiállítást. Az összegyűjtött ipari termékek mindössze négy kisebb termet töltöttek meg. Ezzel a kezdeményezéssel sikerült hagyományt teremteni, hiszen a következő évek kiállításai egyre teljesebb képet adtak a kibontakozó ipari fejlődésről. Az első díjazottak között szerepeltek például: a Pesti hengermalom, a herendi porcelángyár. az óbudai hajógyár, Kölber Jakab kocsigyáros, Danczer József sütőmester, Irinyi János gyúszergyáros.

Kezdetben a Pesti Hírlap, majd 1845-től 1848-ig már a Hetilap, mint az Iparegyesület hivatalos lapja számolt be a friss történésekről.

Az egyesület népszerű könyvtár létesítését kezdeményezte, iparos naptárt adott ki, megkezdte a mesterszavak magyarosítását, iparstatisztika szervezését, ipariskolai tankönyveket bocsátott közre, a pályakezdő fiatalokat ösztöndíjakkal küldte külföldre tanulni. A tervek megvalósítását azonban a szabadságharc kitörése megakadályozta. Kossuthot az aligazgatói poszton nem kisebb személyiségek követték, mint Wargha István és Fényes Elek.

A Védegylet

(Irta: Vörös Éva)

'Hazánk státus gazdászati szomorú állapotján a

hazai műipar emelése nélkül segíteni lehetetlen'

Az országgyűlési ellenzék a magyar ipar fejlesztését a védegyleti mozgalommal gondolta megvalósíthatónak. Így heves küzdelmet indítottak a kormány merev álláspontját támogatók, az örökös tartományok kiváltságos helyzetét fenntartani kívánók ellen. A gyakorlatban ez Magyarország gazdasági függésbe tartását, az osztrák iparnak való kiszolgáltatottságát jelentette. Az ellenzék az egyenrangúságáért, a versenyképességért szállt síkra.

A Védegylet 1844. október 6-án tartotta alakuló ülését Pozsonyban, az alsótáblán. Elnökké gróf Battyhány Kázmért, alelnökké gróf Teleki Lászlót, igazgatóvá Kossuth Lajost, jegyzővé Gorove Istvánt választották.

'A védegyesület kinyilatkoztatja, hogy a köztünk s az austriai örökös tartományok közt fentálló vám-rendszer méltánytalan és igazságtalan, mert nem csak a magyar gyáripar lehetetlenítésére, hanem egybevetve a külvámvonal rendszerével oda is van irányozva, hogy mi monopolizált piaczul szolgáljunk Austria iparműczikkeinek, miket máshonnan olcsóbban vehetnénk.'

Tagjai becsületszóra vállalták, hogy azokból a termékekből, amelyeket már itthon is előállítanak, külföldit nem vásárolnak. Egy év alatt 138 vidéki fiókegylet alakult szerte az országban. Vidéki munkatársai között olyan személyiségek voltak, akikkel részben a Törvényhatósági Tudósítások, részben az Iparegyesület, továbbá a Pesti Hírlap szerzői között már találkozhattunk: Almásy Balogh Pál, gróf Batthyány Lajos, Bezerédj István, Deák Ferenc, Fáy András, Fényes Elek, Pulszky Ferenc, Szacsvay Imre, Wesselényi Miklós.

A Védegylet Kossuth egyik legsajátosabb alkotása volt. Az ő végtelen és kiapadhatatlan energiája tartotta azt életben. Lelkesítő levelek sorát küldte ki a vidéki fiókegyesületeknek, ő postázta a magyar, horvát és német nyelvű aláírási íveket.Ő tárgyalt a betelepülni készülő német és cseh iparosokkal.

Bécsnek jogi lehetősége nem volt a mozgalom elleni fellépésre. A cenzúra megszigorítása sem akadályozhatta meg a mozgalom körlevelek útján történő irányítását, működését. Életközelbe hozta a nemzeti egység eszméjét, hiszen a vidéki helyszíneken egymás mellett munkálkodtak arisztokraták és egyszerű polgárok. A védegyleti bálok, fáklyás felvonulások hathatósan egészítették ki az írásos agitációt.

A Védegylet társvállalkozásaként, részvényes alapokon alakult meg a Gyáralapító Társaság, Széchenyi István alelnökletével, hogy a tényleges ipartámogatáshoz szükséges tőkék lehetséges körét kiszélesítsék. A társaság alapszabályai szerint egyrészt mint társ vagy részvényes segít a gyáralapításban vagy fejlesztésben, másrészt tényleges kamatos kölcsönt ad külföldről betelepülő iparosoknak, és saját erejéből is állít gyárakat.

A Védegylet másik, ugyancsak az iparfejlesztés igényével indult vállalkozása, a kereskedelem és az ipar közvetítést vállaló Iparcsarnok.

1845 márciusában felmerült, hogy Iparműtárat kell létesíteni, mely bizományosként szerepelne, előleget adna az átvett árukra s ezekből szállíthatna a vidéki viszonteladóknak.

Létrehozták a Kereskedelmi Társaságot is, mely mindent megtett annak érdekében, hogy kiépüljön a Fiumébe vezető vasút, melyhez a szükséges idegen tőkét az országba kellett vonni. A Hetilap, melynek Kossuth ezidőben a szerkesztője volt igyekezett e célokat népszerűsíteni és megnyerni a cél érdekében a közérdeklődést.

A fennemlített kezdeményezések nem voltak hosszúéletűek, bár kétségtelenül hozzájárultak a hazai iparfejlesztéshez, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy 1848 őszétől Magyarország gazdasága önmagában képes volt az önvédelmi, majd függetlenségi harc szükségleteinek fedezésére.

Az ifjú férfikor

(Irta: Vörös Éva)

Hírlapszerkesztő, gazdasági koncepciók publikálása, ipartámogatás

Kossuth Lajos 1841. január 9-én vette feleségül a dunántúli katolikus nemesi családból származó Meszlényi Teréziát. Apja 1839 évi halálát követően immár nemcsak testvéreiről, hanem feleségéről is gondoskodnia kellett.

Kossuth 1841 januárjában felkérést kapott egy saját elképzelése szerinti hírlap szerkesztésére. Mivel az ellenzék már 1840 nyara óta tett kísérletet arra, hogy éppen Kossuth szerkesztésével lapengedélyhez jusson, így itt volt a lehetőség ennek megvalósítására.

Kossuth teljesen szabad kezet kapott a lap irányításában. A hetenként kétszer megjelenő lap első száma 1841. január 2-án jelent meg. Kossuth irányításával páratlanul népszerű eszmehírdető lappá vált. Előfizetőinek száma 1844-ben már 5200 lett. Ez azt jelentette, hogy ilyen nagy számban még sohasem fogyott hírlap Magyarországon.

A lap általa szerkesztett számaiban megjelent összesen 262 vezércikkből 214-et ő írt (maga a szó is Kossuth alkotása). Kossuth hasonlóan a Törvényhatósági Tudósításokhoz, széles körű tudósítói és szerzői hálózatot épített ki. A vezércikkek szerzői között ott volt Balogh János, Bezerédj István, Csány László, Fáy András, Gorove István Perczel Mór, Pulszky Ferenc, Trefort Ágoston, Wesselényi Miklós.

Élénk olvasmányos hírlapot teremtett. A tudósítói hálózata segítségével az ország minden részéből tudósított a megyegyűlésekről és a politikai mozgalmakról, külföldi sajtószemle során tájékoztatott az európai eseményekről. A vezércikkekben pedig az ország állapotával és a teendőkkel foglalkoztak. Kossuth a Pesti Hírlappal először teremtett országgyűlések között is állandosuló politikai központot, segítette a reformok körüli nézetek tisztázását. A fő témák között szerepeltek a közteherviselés, az örökváltság, bírálta a börtönállapotokat, javasolta árvaházak, gyermekkórházak és egy vakok intézetének felállítását.

A Kisfaludy gőzös a Balatonon

Kossuth figyelme a sajtó és a megyegyűlések mellett fokozatosan az egyesületek felé fordult, ahol szűkebb térben, de határozottabban lehetett működni a közösnek elfogadott célok érdekében.

Kossuth Lajos esküvőjét követően nem sokkal egy Pest megyei kisnemesi birtokot vásárolt Tinnyén.

Kossuth tinnyei háza

Koszorúzás a tinnyei Kossuth-emlékoszlop előtt

ENTERIŐR

A korai ipari vásárokat idézi (Írta: Kárpáti Elemérné)

'amit egyszer a szükség érzete a közfigyelem karjaiba vőn,
az ápolatlan többé nem marad' (részlet Kossuth Lajos

iparegyesületi igazgató ünnepi beszédéből a III. 1846-os

Iparmű-kiállítás díjkiosztó ünnepségén).

Az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen Széchenyi kezdeményezésére megalakult a Pálya- vagy Lófuttató társaság, amely a következő évben Lótenyésztési Társasággá alakult át. Az állattenyésztés többi ágazatainak 'istápolására' Pesten 1829-ben Állatbemutató Társaságot alapítottak. Ez a két utóbbi szerveződés 1830-ban az Állattenyésztő Társaság keretein beül összeolvadt. 1835-ben a Nemzeti Kaszinóban tartott ülésen az Állattenyésztő Társaság kimondta, hogy működését kiterjeszti a gazdaság egészére, és ennek megfelelően felveszi a Gazdasági Egyesület nevet. Az egyesület egy alapszabály módosítás után 1842-től Magyar Gazdasági Egyesület néven működött tovább.

Ezek voltak azok a korai gazdasági egyesületek, amelyek keretein belül hazánkban létrejöttek az első mezőgazdasági kiállítások. A rendszeressé vált állatbemutatók mellett az első hazai gépkiállítást 1833-ban rendezték meg Széchenyi István és Andrássy György grófok. A magyar gazdák állandó otthona és kiállítóhelye céljára frissen megvásárolt 'Köztelken' Angliából saját részükre hozatott mezőgazdasági gépeiket mutatták be.

Ettől az időtől kezdve a pesti országos állatvásárokon a korabeli mezőgazdasági ipar termékei is helyet kaptak. Csak a 'műipar mezeje volt elhagyatva'. Kossuth felismerte ezt a hiányosságot, és az ő szervezőtevékenysége eredményeképpen 1841-ben megalakult az 'Iparegyesület'. Az ideiglenes választmány programjáról szóló tudósítást Kossuth Lajos szerkesztette. A főbb feladatokat 'iparmű' kiállítások, szakkönyvtár és ingyenes tanfolyamok szervezésében, szerszám- és gépminta gyűjtemény felállításának szükségességében jelölte meg. Az 1842-ben megtartott közgyűlés az Iparegyesület elnökévé gróf Batthyány Lajost, aligazgatójává pedig Kossuth Lajost választotta.

Kossuth a hazai 'műipar' helyzetének felmérésére leghatékonyabb eszköznek a kiállítások rendezését tartotta. Ennek szellemében nyílt meg Pesten, 1842-ben az első hazai Iparmű-kiállítás. A nagyszabású bemutatkozást még két másik követte Pesten, Kossuth igazgatósága idején: 1843-ban a második, és 1846-ban a harmadik Iparmű-kiállítás. A Védegylet, amely szintén Kossuth Lajos kezdeményezésére jött létre, 1845-ben rendezett önálló kiállítást pesti helyszínnel. Az elképzelés helyességét igazolta a kiállítók és a látogatók számának folyamatos emelkedése. A fővárosi sikeres kezdeményezéseket vidéki bemutatók sora követte: 1843-ban és 1844-ben Nagyszebenben, 1846-ban Győrben, Kassán és Eperjesen, 1847-ben Sopronban és ismét Nagyszebenben.

A kiállítók díjakat és kitüntetéseket vehettek át: arany-, ezüst- és bronzérmeket, dicsérő okleveleket kaptak, vagy jutalmul 'méltányló megemlítés' illette őket.

A harmadik Iparmű-kiállítás /1846/ díjait az akkor már iparegyesületi igazgatóvá kinevezett Kossuth Lajos nyújtotta át. A díjazottak között ott található a korszak egyik leghíresebb ekegyártója, Vidats István /1802-1883/ gazdasági gépész is, aki 'kis arany érdempénzt' nyert kiállított termékeivel.



Vidats (Vidács) István és fia, Vidats (Vidács) János

Vidats István Kalocsán született, hazai és külföldi vándorévek, majd hosszabb erdélyi működés után 1842-ben Pestre költözött. A következő évben Röck Istvánnal együtt az Újvilág utcában /ma Semmelweis utca/ gépműhelyt alapított. Később /1851/ a Kétnyúl utcában /ma Lónyai utca/ építette fel gépgyárát. Ő konstruálta külföldi minták alapján azt az eketípust, amely a magyarországi környezeti viszonyok között a legjobban alkalmazhatónak bizonyult, ezért rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert.

ENTERIŐR

Kaszinó-jelenet
(Berendezte és írta: Kárpáti Elemérné)

'Ez volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja,

itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai'

(Petőfi Sándor, 1947)

Fenti sorokat akkor írta a költő, amikor zempléni körutazása során Kazinczy Gábor és Szemere Miklós vendégeként az újhelyi kaszinóban is megfordult.

A társadalmi-gazdasági változásokat követelő fiatal ellenzék 'díszes gyülekezőhelyei', a kaszinók a Széchenyi által alapított Pesti Kaszinó (1827) mintájára jöttek létre hazánkban. Az 1833. évben a Magyar Királyságban már 24, Erdélyben 5 kaszinót tartott számon a kormányzat a megyeszékhelyeken és a nagyobb vidéki városokban. Széchenyi közművelődési és társadalmi találkozóhelynek szánta ezt a szerveződési formát, azonban a kaszinók rövidesen a reformot igénylő fiatal, ellenzéki politikusnemzedék gyülekezőhelyeivé váltak. Ezek a legális 'közhelyek' részben védelmet biztosítottak tagjaiknak a Bécsben székelő kormánnyal szemben, amely csak az alapszabályok felterjesztésére kötelezhette az intézményt. Ennek ellenére az itt folytatott tevékenység az udvar fokozott figyelmét és ellenőrzését vonta maga után.

Sátoraljaújhelyen Balásházy János, a mezőgazdasági szakíró és birtokos nemes vetette fel először a kaszinóalapítás gondolatát. Körülötte, valamint Lónyai Gábor, a gazdag és művelt ifjú földbirtokos körül csoportosult ekkor a Zemplén-megyei liberális szellemű nemesség túlnyomó többsége, köztük Kossuth Lajos is.

A Zempléni Kaszinó megalapításának időpontja 1831. január 24-ére esett. Ez volt az idős Kazinczy Ferenc által 'rettenetes'-nek titulált megyegyűlés napja, amelyen a fiatal Kossuth is széles körű ismertségre tett szert tüzes hangú beszédével. A közgyűlésre nagyszámú ellenzéki hazafi érkezett a megyeszékhelyre, akik ezután átvonultak Balásházy újonnan felépített házába, és itt megtartották az alakuló ülést.

Az alapszabályok megszövegezésében fontos szerepet vállalt Kossuth Lajos is, aki két éven át volt a kaszinó egyik jegyzője. A 'Zemplényi Casino Alapos Rendszabásai'-t először Sárospatakon nyomtatták ki. Minden tagot egyenlőnek ismertek el, ezért befogadtak polgárokat, iparosokat és kereskedőket is. A szerveződés élén a 18 tagú 'Választottság' állt, mely öt felügyelőből, egy pénztárosból, két jegyzőből és tíz választmányi tagból tevődött össze. 1831 februárjában a kaszinónak már 250 tagja volt és 11 újságot járatott.

A kezdetektől három éven át az alapítás helyén, Balásházy városi otthonának termeiben működtek. A berendezésről maguk gondoskodtak, és rövid időn belül tekintélyes könyvtárat alapítottak. A könyvek beszerzésében Kossuth is részt vett, de a választmány őt bízta meg avval is, hogy a legjobb bécsi órásmestertől, aki az egész óraművet maga készíti, egy 'falon függő tsinos' órát vásároljon.

Kossuth Zemplénből való távozása után sem szakadt el szülőföldjének 'díszes gyülekezőhelyé'-től. Az első jelentős támogatás, amelyet a kaszinó Kossuth javaslatára megszavazott, a kolerában szenvedők megsegítésére szánt 200 forint volt. A Zempléni Kaszinó köreiben született meg az ötlet, és némi pénzbeli juttatás, az Országgyűlési Tudósítások létrehozására, de nekik írt valamivel később a Törvényhatósági Tudósítások támogatása ügyében is. A kaszinó ülésén 1837-ben Lónyai tiltakozott elsőként Kossuth letartóztatása ellen, majd a börtönből való kiszabadulása után lelkesen olvasták az immár országos hírnevű földijük által szerkesztett Pesti Hírlapot. Kossuthot tiszteletbeli tagjaik között tartották számon fennállásukig.

A Zempléni Kaszinót, mint az ellenállás egyik legveszélyesebb fészkét, a szabadságharc bukása utáni önkényuralom az elsők között számolta fel.

A reformországgyűlések kora 1825-1848

(Irta: Kárpáti Elemérné)

Kossuth követté választása 1847

'majd egyesülnek… valamennyien… Kossuth körül, hiszen jelesebb,
ügyesebb, alkalmasabb vezetőt párt nem kívánhat.'

(Részlet Deák Ferenc Wesselényi Miklóshoz írt leveléből, 1848. febr. 11.)

1825-ben kezdődött, és egészen az 1848. évi népképviseleti országgyűlésig tartott a reformországgyűlések sorozata, amelyek élesen elkülönítették a királypárti konzervatív, és a változásokért küzdő, szabadelvű nemesség táborát.

A kormány az 1840-es években cselekvésre sarkallta azokat a társadalmi erőket, amelyekre a következő országgyűléseken támaszkodni kívánt. Ilyen céllal alakult meg 1846. november 12-én a Konzervatív Párt, melynek programját Szécsen Antal gróf ismertette.

Ennek ellensúlyozására Kossuth szükségesnek látta, hogy összefogja a feudális rendszer felszámolását követelő liberális nemességet. Körlevelében 1847. március 15-re összehívta Pestre az ellenzék vezetőit és megalapították gr. Teleki László elnökletével az Ellenzéki Kört. Programjukat, az Ellenzéki Nyilatkozatot Kossuth radikális nézeteit kissé enyhítve, Deák Ferenc szövegezte meg. A nyilatkozat bevezetőjében felsorolta a nemzetet ért sérelmeket, majd áttért a reformok kérdésére, amelyek között a közös teherviselést, a kötelező örökváltságot, vagyis az úrbéri viszonyok kárpótlás melletti megszüntetését is követelte.

A 19. század eleje gabona- és gyapjúkonjunktúrájának megszűntével a feudális rendszer rögzült korlátai, valamint az ipari fejlődést és a kereskedést akadályozó osztrák intézkedések megtörték a magyar gazdasági fejlődés ívét. Ennek ellenére a korszak kiemelkedő személyiségeinek jobbító küzdelmei mégis látható eredményeket hoztak.

A vízjárta területek lecsapolása, a folyószabályozások, a járhatóbb utak és a vasúti pályák építésének kezdetei változást idéztek elő a mezőgazdaság szerkezetében is. A termelésre alkalmassá vált Alföldön nagyarányú búzatermesztés indult meg, de ennek értékesítése akadályokba ütközött. Az osztrák vámtörvények miatt a szintén gabonát termesztő Dunántúlon a termésfelesleg eladása kisebb helyközi kereskedés keretében bonyolódott le. Itt a nyugati határszél közelsége is könnyebbséget jelentett ebből a szempontból.

A kalászosok mellett megnőtt a kapások vetésterülete is, elsősorban a burgonyatermesztés öltött nagyobb méreteket a fellendülő burgonyaszeszgyártás nyersanyagának forrásaként.

Az uralkodó háromnyomásos földhasználati rendszert kezdte néhány helyen felváltani a takarmánynövények termesztését is beiktató vetésforgó. Terjedt az istállózó állattartás, amely új állatfajták meghonosítását vonta maga után.

A gyümölcstermesztést a francia mintára létesített faiskolák, a kertkultúrát pedig a vetőmagot árusító üzletek hálózatának elterjedése tette változatosabbá.

A majorságokban, nagyobb nemesi uradalmakban megjelentek az első mezőgazdasági gépek.

A feudális rendszer alapvető hibái azonban minden jobbító szándék ellenére hátráltatták a gazdasági fejlődést. Ezért vált annyira fontossá a reformnemzedék számára a társadalmi átalakulás kérdése. Kossuth írásaiban, beszédeiben élesen ostorozta a kormány gazdaságpolitikáját és a fejlődést gátló elavult társadalmi kereteket. Hitte, hogy a földnek és művelőjének a hűbéres kötöttségek alóli felszabadításával megteremtődnek a felemelkedés feltételei.

Ezért volt döntő jelentőségű, hogy a társadalmi reformokat erőteljesen követelő Kossuth Lajos már Pest vármegye követeként vett részt az 1847 novemberében Pozsonyban összeülő utolsó rendi országgyűlésen, és az itt összesereglő liberális nemesség élére állt.

Jobbágyfelszabadítás a forradalom idején 1848-49

(Irta: Kárpáti Elemérné)

'…a népet és a nép földét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre…'

(részlet Kossuth Lajos Wesselényi Miklóshoz írt leveléből. Tinnye, 1846.)

            A kétkamarás magyar rendi országgyűléseket a király háromévenként hívta össze. A főrendek személyes jogaik alapján jelentek meg a felsőtáblán. Az alsótáblának, vagy a követek táblájának tagjai a nemesek megyénként választott követeiből, a szabad királyi városok és szabad kerületek, valamint az egyházi káptalanok küldötteiből álltak. A két tábla külön helyszíneken ülésezett, és válaszlevelekben érintkezett egymással. Együttesen elfogadott javaslataikat feliratban terjesztették a király elé.

A megyék képviselőiket követutasításokkal látták el, melyek a vármegye közgyűlése által megszavazott álláspontot tartalmazták meghatározott ügyekben.

Az első számú ellenzéki vármegye, Pest követutasításának kidolgozásában Kossuth jelentős szerepet vállalt. A követutasítás egyértelműen kimondta, hogy a jobbágyrendszert fel kell számolni és ennek lebonyolítását az államnak kell magára vállalnia.

Az 1847-48. évi utolsó rendi országgyűlést megelőzően már történtek lépések az úrbéri függőség enyhítésére. Az 1832-36-os, ún. 'hosszú országgyűlés' kimondta a jobbágy szabad költözködési és végrendelkezési jogát, szabályozta a jobbágyszolgáltatásokat és engedélyezte, hogy a jobbágyok gyermekei mesterséget tanulhassanak. 1840-ben törvénybe iktatták az önkéntes örökváltságot. Ennek értelmében a jobbágy vagy egész jobbágyközösségek egyezséglevéllel megválthatták a földesúrtól az általuk használt földterületeket. 1844-ben az országgyűlés rendeletbe adta, hogy nem nemesek is bírhatnak nemesi javakat és vállalhatnak hivatalt. Mindezen törvények érvényesítése azonban nagyon körülményes és költséges volt a jobbágy számára.

A közös teherviselés felé tett első lépésként értékelhető ennek a legutóbbi diétának az a törvénycikke, amely kimondta, hogy az országgyűlés költségeit ezentúl a nemesi rend köteles viselni.

Az 1847 őszén Pozsonyban összeülő ellenzéki követekre várt a feladat, hogy az egész országban egyszerre életbe lépő, kötelező örökváltságról szóló törvény felterjesztését keresztülvigyék. A felsőtáblán gr. Batthyány Lajos és gr. Teleki László, az alsótáblán pedig Kossuth és a körülötte szerveződő liberálisok képviselték ezt az álláspontot.

1848 januárjában Európa-szerte fellángoltak a forradalmak, amelynek hatására Pozsonyban is felgyorsultak az események. Amikor már Bécs is forrongott, Kossuth elérkezettnek látta az időt a határozott fellépésre.

Követeléseit március 3-án mondta el az alsótáblán. Ennek a gyújtó hatású szónoklatnak az alapján szerkesztették Pesten a márciusi ifjak a tizenkét pontot (1848. március 15.)

Az országgyűlés mindkét táblája elfogadta március 18-án a jobbágyfelszabadításról szóló törvényjavaslatot. Április elején a földesurakat kárpótló törvénytervezettel együtt ezt a nádor az uralkodó elé terjesztette. Ferdinánd király a kialakult helyzetben nem tehetett mást, április 11-én átadta az országgyűlésnek mind a 31 törvénycikket jóváhagyó aláírt példányt.

Ezzel Magyarországon megszűntek az úrbéri szolgáltatások, a jobbágyok az általuk használt föld tulajdonosaivá lettek. Megszűnt a jobbágy felett bíráskodó úriszék intézménye is. A törvény rendelkezett az erdők haszonvételéről, és a használat alapján történő legelő-felosztásról.

A törvény által nem érintett részletek kidolgozását az országgyűlés a felelős kormányra bízta. A jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztéseképpen Deák Ferenc igazságügyminiszter dolgozta ki a törvényjavaslatot. Ez az irtványokat és maradványföldeket állami kárpótlás mellett parasztbirtoknak nyilvánította. A szőlőket, a majorsági házhelyeket és a kertészségek belsőségeit megválthatónak ítélte.

A földesurak kármentesítéséről szóló törvényjavaslat azonban késett. Ezt Kossuth terjesztette be 1848 szeptemberében a képviselőháznak, és december végén került a felsőtábla elé. Tárgyalását a hadiesemények meghiúsították, ahogy nem kerülhetett sor a Szemere-kormány által 1849 júliusában Szegeden benyújtott új törvényjavaslat vitájára sem.

A földesúri kármentesítés módját csak az 1853. március 2-án kiadott nyílt császári parancs szabályozta.

A pénzügyminiszter

(Írta: Takáts Rózsa)

'a haza védelmére van pénz, lesz pénz... teremtünk az egekből, s ha az ég elhagy, a poklokból is!' (Kossuth Hírlapja, 1848. júl. 1. 1. sz. vezércikke)

            Az 1848. évi III. tc. alapján felállított minisztérium pénzügyi tárcájának működését április 28-án Kossuth Lajos szabályozta. Hatáskörébe tartoztak az állami és a megürült egyházi javak, a bányák, a sómonopólium kezelési ügyei, a harmincad, a hitel- és adóügy. El kellett kezdeni az új költségvetés kidolgozását és a közteherviselés érvényesítésének előkészítését is.

Nagyításhoz kattints a képre!

A Batthyány-kormány (készítette Vas Eleonóra)

            A pénzügyminisztert nehéz helyzet várta: az állampénztár üres volt, a kimutatások szerint az 1848 nyaráig esedékes állami jövedelmek 92 %-a már előző év végén kikerült az országból. A Habsburg birodalmi államadósság egy részének (200 millió forint) átvállalása ügyében Kossuth elutasító álláspontra helyezkedett. Az Osztrák Nemzeti Bank a körmöci nemesfémszállítmány magyar földön tartása miatt korlátozta a magyar bankjegyellátást. Ez súlyos gondokat okozott az amúgy is válságokkal terhelt gazdasági életben. Kossuth kamatos kincstári utalványokkal, vagyis lakosságtól kért államkölcsön formájában, továbbá az önkéntes nemesfém-adományok gyűjtésével próbálta megteremteni a pénzügyi stabilitást. Az önálló magyar bankjegyek kibocsátásáról a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal kötött szerződést. Pénzügyminiszterként az új hadsereg létrehozásában, felszerelésében is fontos szerep jutott Kossuthnak. A hadimegrendelések jó jövedelmet jelentettek az iparnak, de Kossuth még kisebb kölcsönöket is nyújtott a gazdasági válság által sújtott hazai ipari vállalkozásoknak.

            A felelős minisztérium hivatalos lapja, a Közlöny 1848. június 8-tól naponta megjelent, majd július 1-jétől Bajza József szerkesztésében indult útjára a népszerű Kossuth Hírlapja című újság.

            Az 1848. július 5-én megnyílt első népképviseleti országgyűlésnek számos kérdésben kellett döntenie. A legnagyobb gondot a júniusban kirobbant délvidéki szerb felkelés, majd az ezt követő horvát, szlovák, román nemzetiségi mozgalmak és a parasztság elégedetlenségét jelző események jelentették. Kossuth, Pest város egyik képviselőjeként, a nemzetgyűlésben a legfontosabb, tárcájától távol eső ügyekben is hallatta szavát.

            Augusztusra a Habsburgok külpolitikai helyzete megszilárdult, s szakításra készültek az eddig látszatként megőrzött törvényes alapokkal. A képviselőház királyhoz menesztett küldöttsége kudarcot vallott, békés megoldás nem létezett, a kormány szeptember 11-én lemondott. István nádor megkísérelte a hatalom megragadását, de Kossuth az új kormány törvényes kinevezéséig visszaült pénzügyminiszteri székébe. A nádor szeptember 12-én ismét gr. Batthyányt bízta meg kormányalakítással. Ezzel megszűnt Kossuth pénzügyminiszteri tiszte.

Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke

(Írta: Takáts Rózsa)

Az Országos Honvédelmi Bizottmány pecsétje

'Nincs nemes és nemtelen többé; egy hazának fiai, polgárai, testvérek vagyunk mindnyájan. ... legyünk készen hazánk oltalmára.' (Szeged, 1848. okt. 4. Kossuth toborzó beszéde).

            Jellačić szeptember 11-én megindult támadása nem találta fegyvertelenül a nemzetet. Kossuth július 11-i képviselőházi gyújtó hatású beszéde megteremtette a lehetőségét, a hadseregszervezés, felszerelés Batthyány által irányított munkája pedig megvetette az alapjait a nemzeti honvédhadseregnek. Kossuth Lajos és a képviselőház több tagja toborzó körutakra indult. A mozgósítás várakozáson felüli sikerrel járt.

Nagyításhoz kattints a képre!

Kossuth ceglédi toborzó beszéde. (Ceglédi Kossuth Múzeum tulajdona)

Batthyány október 2-i végleges lemondásától az országgyűlés végrehajtó szervévé a Kossuth javaslatára szeptember közepétől alakított OHB vált, melynek elnöke előbb ideiglenesen, majd október 8-a után véglegesen Kossuth Lajos lett.

            Az 1848. október 3-i királyi manifesztum végképp elvágta a megegyezésre hajlók reményeit: a Habsburg uralkodó (még nem értesülve a szeptember 29-i pákozdi magyar diadalról)      feloszlatta az országgyűlést, s Jellačićot tette meg Magyarország teljhatalmú királyi biztosává. De Pákozd és Latour bécsi meggyilkolása Jellačićot az ország gyors ütemben való elhagyására kényszerítette. A Schwechatnál súlyos vereséget szenvedett magyar sereg azonban nem tudta megsegíteni az 1848. október 6-án kitört bécsi forradalmat.

            A királyi trónon december 2-án V. Ferdinándot Ferenc József követte, e törvénytelen lépést azonban a nemzetgyűlés Kossuth javaslatára nem ismerte el. A császári sereg főerői decemberben indultak Magyarország ellen, s az év végére elfoglalták Budát és Pestet, s Kolozsvárt is sikerült hatalmukba keríteni.

            Az országgyűlés és a honvédelmi bizottmány január első napjaiban Debrecenbe tette át székhelyét. A honvédelmi bizottmány Kossuthtal az élén megfeszített munkát végzett. A törvényhatóságokhoz kinevezett kormánybiztosok újoncozó, hadfelszerelési és haditermelést irányító munkája eredményeképpen újabb és újabb honvédzászlóaljakat állítottak fel, s ezek rövid időn belül fordulatot hoztak a csatatéren. Három hónap alatt csaknem egész Erdélyt szabaddá tették, s a tavaszi hadjárat sikerei során felszabadult Komárom és Pest is. Megsemmisítő csapást azonban nem tudtak a császári haderőre mérni, így ismét felmerült a kölcsönös engedményeken alapuló kiegyezés gondolata. Ferenc József március 4-én kiadott olmützi oktrojált alkotmánya Magyarországot megszüntette, s ezzel a békés megoldás lehetőségét felszámolta. Április 14-én Kossuth kezdeményezésére a képviselők kimondták a Habsburg ház trónfosztását, s Kossuth kormányzó elnökké választását, a végrehajtó hatalmat viszont kivették a kezéből és egy új kormányra, a Szemere kormányra bízták, amely maga is a kompromisszumokra hajlók többségéből állott .

Szemere-kormány (A montázst készítette Tenkesné Vas Eleonóra)
Felül középen: 1. Szemere Bertalan (1812-1869), miniszterelnök, belügy.(A fotó későbbi, emigrációs időszakában készült). II. Második sor középen balról jobbra: 1. Vukovics Sebő (1811-1872), igazságügy; 2. Duschek Ferenc (1797-1873), pénzügy; 3. Horváth Mihály (1809-1878), vallás- és közoktatásügy; 4. Csány László (1790-1849), közmunka- és közlekedésügy. III. Harmadik sor alul, balról jobbra: 1. Klapka György (1820-1892), hadügy (1849. máj. 31-ig Görgey helyett); 2. Aulich Lajos (1792-1849), hadügy (1849. júl. 14-től); 3. Görgey Artúr (1818-1916) hadügy (1849. május 31-én lép hivatalába); 4. gr. Batthyány Kázmér (1807-1854) külügy és ideiglenesen földmívelés-, ipar- és kereskedelemügy

'Nagy úr családomban soha nem vala'

Az újhelyi kaszinó

Az 1831. évi kolerajárvány

Az Országgyűlési Tudósítások:

A Törvényhatósági Tudósítások: